Horváth Heni vagyok, 

„A legnemesebb művészet másokat boldoggá tenni.” (Phineas Taylor Barnum) 

Több mint 10 éve foglalkozom azzal, hogyan találhatjuk meg újra az örömöt és a belső harmóniát az életünkben. Jártam a saját utamat: betegség, kiégés, életem értelmének keresése, és végül gyógyulás és újrakezdés. 

Okleveles mentálhigiénés szakemberként (közösség- és kapcsolatépítő szakirány), okleveles stíluskommunikátorként és rendszerdráma vezetőként segítek klienseimnek. Eredeti végzettségem alapján közgazdász és középiskolai matematika tanár vagyok. A projektvezetői, üzleti elemzői, szakértői pályát cseréltem a lelki egészségfejlesztő hivatásra. 

A második gyermekem, a kislányom születése után négy hónappal, 2008 novemberében, pontosan egy nappal a 32. születésnapom után alig tudtam kiszállni az ágyból, szinte minden ízületem fájt.  Hamarosan megszületett a diagnózis is: reumatoid arthritis, sokízületi gyulladás. Küzdelem, fájdalom, kívül mosolyog, belül szenvedés lett az életem. Csalódásként, szégyenként éltem át a betegséget. Nem fért bele az általam elképzelt tökéletes anya, feleség, nő, egy tökéletes élet képébe.

Az első sokk után eldöntöttem, hogy meggyógyulok. 

Egy nehéz út következett, tele félelemmel, buktatóval, fájdalmas felismeréssel.  Elkezdtek leomlani a falak, elkezdtem szembenézi a félelmeimmel és lassan meglátni, elfogadni önmagam.  És a legfontosabb: megbocsátani önmagamnak, hogy beteg lettem és megtanultam felelősséget vállalni önmagamért, az életemért. Többé nem a kifogásokat kerestem, hanem a megoldásokat.

Meggyógyultam és megláttam azt, hogy máshogy is lehet élni. Bármikor változtathatok, megvan bennem a lehetőség, a képesség, az erő. 

A gyógyulás után is értek kihívások, buktatók: munka és a család összehangolása, útkeresés, hivatásváltás, kiégés.

Észre kellett vennem, hogy a hosszú évek önismereti munkája ellenére mégis hiányzott a lendület, az igazi öröm az életemből. A múltra figyeltem, a gyógyulásra. Megláttam, hogy az elakadásaimmal együtt a vágyaim is lefagytak.  A múlt fájdalmainak feldolgozása elengedhetetlen, de ott nincs vége a folyamatnak.

Eldöntöttem, hogy felvállalom azt, aki vagyok és beleteszem önmagamat a saját életembe, a vágyaimat célokká formálom és elkezdem lépésről lépésre megvalósítani őket. Nem volt könnyű, alapvető szemléletváltás kellett hozzá. Sokat tanultam, dolgoztam, tapasztaltam. Rendszerdráma vezetővé, life coach-csá, önismereti trénerré, okleveles stíluskommunikátorrá és végül okleveles mentálhigiénés szakemberré váltam. 

Megtapasztaltam: a legfontosabb, hogy meghalljuk a saját belső hangunkat, önmagunkkal őszintén, szívből kapcsolódjunk és merjük úgy alakítani az életünket, hogy az öröm és a szívünkkel, lelkünkkel való mély kapcsolódás a mindennapjaink része legyen. A  múlt rendezésének és a vágyaink megélésének egyetlen célja van, hogy örömmel, kiteljesedve, lelkileg egészségesen éljük.

Szívet melengető érzés leírni, hogy ma már az a hivatásom, hogy hozzásegítsem az embereket ahhoz, hogy boldogok legyenek. 

Másokat segíteni, hozzásegíteni ahhoz, hogy boldogok legyenek nem csak hivatás, hanem művészet is. 

És ha már művészet, akkor olvasd el egy korábbi cikkemet: Gaudi üzenete (a jövő stíluskommunikátorának)

Szeretettel,

Heni